Élet Athénban: 5 pozitívum és 5 negatívum
Görögbe Fogadva #5 - Tapasztalatok az első athéni hónapom után
Sziasztok Meraki olvasók!
Ennek az írásnak a vázlata már lassan három hónapja csücsül a laptopomon.
Már rég be akartam fejezni és megosztani veletek.
De örülök annak, hogy nem adtam ki a kezem közül hamarabb. Kellett egy kis idő, mire mentálisan is beleszokok az új életterembe és mivel mentálisan az elmúlt 1 hónapban - főképp a maratont követően - kezdtem igazán helyrebillenni, ezért már más szemmel nézek Athénra, mint előtte.
Így szerintem egy fokkal józanabbul tudom megosztani veletek a tapasztalataimat.
Fogadjátok tehát szeretettel.
Eltelt bruttó 4 hónap, mióta Athénba költöztem.
Azért írom, hogy bruttó, mert a költözésem utáni első két hét során alig pár napot voltam itt két munkaügyi utazás miatt. Valamint karácsonykor is otthon töltöttem bruttó 3 hetet, amiből majdnem 1 hét ráadásul Spanyolországban volt.
Amikor azt írom, hogy Athénban élek, ezt is egy picit tisztázni kell.
A mostani lakásom Neos Kosmos ( = “Újvilág”, magyarul) negyedben található. Itt csupán 1 hónapot élek. Viszont ennél jóval több időt töltöttem tavaly Zografou-ban.
És hogy ez hol van és mihez tartozik?
Na ezt kifejtem kicsit.
Amit a közbeszédben Athénnak nevezünk, az tulajdonképpen Nagy-Athén, amit a 2011-es közigazgatási rendszer átalakítása során négy regionális egységre szedtek szét, mégpedig Észak-Athén, Nyugat-Athén, Dél-Athén és Közép-Athén egységekre.
Ez utóbbinak része Athén városa maga, valamint az a Zografou nevű előváros is, amelyben én is laktam szeptembertől december végéig.
Aki nincs teljesen képben ezekkel az elővárosokkal, az úgy képzelje el mindezt, mintha Budapest központi kerületei (I., V., VI., VII. és VIII. kerületek) lennének Budapest város és az össze körülötte lévő kerület, plusz a most elővárosnak tekintett Budapest környéki települések pedig mind elővárosok lennének több regionális egységben.
A lényeg tehát, hogy Zografou, az előváros, ahol laktam, teljes mértékben egybe van kötve Athén városával, azon kívül, hogy a kerület/előváros határán az “Üdvözöljük" táblát látjuk, másképp fel sem tűnik a különbség.
És mivel Zografou is Közép-Athénhoz tartozik, ezért elmondható, hogy Athénban éltem azokban a hónapokban is.
Eddigi tapasztalatom alapján ebbe nem is kötöttek bele a görögök, pontosabban az athéniak.
Méretét tekintve Józsefvároshoz és Kispesthez áll a legközelebb, lakosságszámban (kb. 70,000 fő) pedig a 16. kerület és Kispest jegyez hasonló számokat.
Na de ennyit erről, térjünk a lényegre!
Hiszen az elmúlt bruttó 4 hónapban már kialakult egy véleményem Athénról, nemcsak utazó szemszögből, hanem itteni lakosként is.
Utazóként ugyanis egyértelműen lenyűgözött, akárhányszor jártam itt. A pezsgés, a történelem, a csodás emberek és egész görög hangulat elvarázsolt korábban.
De mi a helyzet így, hogy a mindennapjaimat itt töltöm a görög fővárosban?
Ezt szedtem nektek most össze 5-5 pontban: pozitívumokat és negatívumokat egyaránt.
Nézzük!
5 pozitív tapasztalat, avagy mi teszi Athént szuper várossá
Ez az utca girbe-gurba, minden sarkon áll egy …. taverna
Bármerre megyek, konkrétan alig tudok sétálni pár percet anélkül, hogy egy újabb taverna, kávézó vagy kávézónak is használt süteményesbolt ne jönne szembe velem.
És szinte mindegyik tele van, bármelyik napszakban is járok arrafelé.
Ezt nem csupán Zografou-ban tapasztaltam, de más elővárosokban és kerületekben is.
Csak a lakásomból kilépve nem kell két percnél többet sétálnom ahhoz, hogy a bőség zavarában döntésképtelen legyek, hogy hol igyak meg egy frappét1 vagy egyek meg egy gyros pitát.
Időként ezt a bőség komoly mentális leterheltséget is okoz, hogy hova üljek be dolgozni - de hát ez legyen a legnagyobb problémám.
Hozzá kell tennem, hogy egy-egy frappét 650-800 Ft-nak megfelelő euróért mérnek a kávézók többségében…
A szüntelen pezsgés
Mióta itt élek, igyekeztem minél több kerületbe és külvárosba elmenni, felfedezni olyan részeit Athénnak, melyeket korábban sosem láttam.
Számomra döbbenetes volt - pozitív értelemben - az az élmény, hogy mindig és mindenhol a pezsgést látom.
Nincs olyan negyede Athénnak, ahol ne lenne egy főutca vagy tér tele bárokkal, kávézókkal, tavernákkal - ahogy az 1-es pontban is írtam.
Ez az, ami nekem Budapestről hiányzik például.
Tősgyökeres zuglóiként mindig is hiányoltam egy olyan igazi központi részt, ahol este 11 után is pezsegni tud az élet nyáron.
Nyilván a görög és mediterrán kultúra teljesen más, de ennek tudatában is meglepő látni, hogy mekkora élet van késő este és éjjel, akárcsak egy hétköznap is.
Nagyon imádom ezt a pezsgést.
Imádom, ahogyan hétköznap délelőtt a Mikel kávézólánc egyik zografou-i kávézójában dolgozva ott ülnek és trécselnek a mellettem lévő asztalnál a nyugdíjas férfiak egy 5-10 fős társasága, kihagyás nélkül minden egyes nap.
Imádom, hogy hétköznap sem gubóznak be a lakásukba az emberek, hanem összejönnek, társasági életet élnek, sokkal gyakrabban, sokkal többen és sokkal energikusabban, mint azt Budapesten megéltem, akár még nyáron is.
Tény, itt még most, decemberben is 8-10 fok a legalacsonyabb esti hőmérséklet és ez is hozzájárul.
A tenger közelsége
Mindig is arra vágytam, hogy elérhető közelségben éljek a tengertől.
Ez alatt azt értem, hogy ha kedvem tartja, akár egy hétköznap munka után is el tudjak menni - kocsival vagy tömegközlekedéssel - a tengerhez.
Számomra a tenger látványa, a hullámok kellemes hangja az egyik legjobb mentális feltöltődés. Nem beszélve a sós tengeri levegő jótékony hatásáról.
Itt ezt minden probléma nélkül meg tudom tenni. Kocsival 25 perc a városi forgalomtól függően a legközelebbi tengerpart Paleó Fáliro vagy Glifáda negyedekben, míg tömegközlekedéssel ez úgy 45-50 perc.
Viszont ha épp nem az athéni tengerpartra vágyom, hanem a szívemhez közelebb álló görög vidékibb tengerpartra, akkor is kb. 30-40 perc autóval az Athéntól keletre fekvő tengerparti szakasz, részben üdülőfalvakkal - úgy mint Artemida, Rafina vagy akár a Maratón melletti tengerparti szakasz.
Az ókori Görögország emlékei, romjai és csodái
Ezek közül is kiemelném az Akropoliszt.
Akárhányszor megpillantom, mindig megállok egy pillanatra és csak elmerülök a csodás látványában.
A gondolataim nehezen tudják megemészteni, hogy ez az épületegyüttes több mint 2500 éve magasodik valamilyen formában Athén központjában.
És akkor még nem is beszéltünk a többi romokról, amelyeket Athén különböző pontjain itt-ott felfedezhetünk.
De nyilván legfőképp a belvárosban, az Akropolisz, Koukaki és Plaka negyedek környékén.
Ha pedig az Akropolisszal szemben magasodó Filopapposz-hegyre - vagyis a Múzsák hegyére - felkapaszkodunk, akkor az egész athéni látkép elénk tárul 360 fokos szögben.
Bárhova nézünk, egy-egy látvány emlékeztet minket arra, hogy ez a város a civilizációnk egy fontos központja volt évezredekkel ezelőtt.
Libabőrös leszek ettől mindig.
De ez a saját szentimentális énem Athénnal, az ókori filozófiával és az emberi lét mivoltán való elmélkedéssel szemben.
Az időjárás
Ez talán nem oly meglepő indok.
Amióta itt vagyok - szeptember óta - a hőmérő 8 fok alá nem süllyedt. Most, így a decemberi napok során tapasztaltam először ezt a hűvösebb időt, bár napközben a legalacsonyabb hőmérséklet is 12 fok körül van.
Mindehhez a napok többségén csodás napfény társul.
Egészen november második hetéig még a tengerben is tudtam fürdeni. November 1-jén Aegina szigetére látogattam el, ahol a tengervíz olyan kellemes volt, mintha nyáron lennék.
Észrevettem magamon, hogy ez az enyhébb, mediterrán időjárás mennyire jó hatással volt a hangulatomra és a mentális egészségemre.
Míg a korábbi években - amikor Magyarországon éltem - november tájékán, a hidegebb idő beköszöntével a hangulatom is kezdett romlani, borúsabban teltek a mindennapok.
Nehezen tudtam megemészteni, hogy nincsen már a nyári és kora őszi szép idő a kellemes meleg időjárással.
Ez idén eddig hálistennek kimaradt.
Mindez, tudom, egyénfüggő, van aki a hideget jobban kedveli, én viszont gyűlölöm.
Az idei tapasztalatok rá is ébresztettek arra, hogy soha nem szeretnék huzamosabb időt - értsd túl sok hetet - hideg időjárásban tölteni.
És nem is fogok. Éljen a napfény, az enyhe és meleg időjárás. Csípje az arcomat a nap fénye, mintsem a hideg.
Az öt pozitívum után pedig jöjjön az az 5 dolog, ami leginkább idegesít és/vagy frusztrál Athén kapcsán. Némely jobban zavar, némely kevésbé, de ezek is az athéni lét részei.
És kihangsúlyoznám, hogy minden szubjektív vélemény. Lehet nektek más (lenne) a zavaró tényező Athén kapcsán.
5 negatív tapasztalat, avagy mi miatt nem tudnék Athénban élni hosszú távon
A kaotikus közlekedés és parkolás
Ha az ember szeretné minél kevesebb stresszben tölteni a mindennapjait, akkor ne üljön autóba Athénban.
A hétköznapi forgalom egy dolog, az is épp eléggé tudja borzolni a kedélyeket - de ezt Budapesten is megtapasztalja az ember minden nap.
Ami ennél még nagyobb stresszt tud okozni, az a sok szűk utca, ahol nehezen lehet elférni az autókkal, főképp az olyan kaotikus parkolásokkal, amelyet a helyiek művelnek.
Sokan úgy hagyják az utcasarkon az autójukat, hogy fittyet se hánynak arra, hogy esetleg egy kanyarodó autó - ne adj isten teherautó - nem tud ott elférni és csak huszonöt fordulóból tud bekanyarodni, ezzel torlódást okozva.
Ezt meg kellett szokni, de így legalább én sem aggódom túlzottan a tilosban parkoláson.
Ezeket a táblákat senki se veszi figyelembe.
Mióta itt vagyok, én is kétszer meggondolom, hogy mikor ülök autóba - márcsak a parkolás miatt is.
Ami otthon sem ismeretlen, az a parkolóhelyekért folyó hajtóvadászat.
Nem egyszer fordul elő, hogy 30-40 percig kell körözni ahhoz, hogy egy elfogadható helyet találjak, lehetőleg ne fél óra sétára a lakástól.
Emiatt, ha tehetem, hétköznap el is kerülöm az autózást.
Jobb a békesség.
Túlzott zajok
Talán ez sem athéni jellegzetesség, számos nagyváros átka.
De mivel egy forgalmas főút mellett lakom, ráadásul egy olyan lakásban, amelynek az erkélyre nyíló ajtói üveg tolóajtók - tehát nem túl jó szigetelésűek -, így az utcai zajok még erőteljesebben szűrődnek be a lakásba.
Ez főképp olyankor idegesít, amikor egy-egy őrült motoros a fülsértő hangú motorján ránt egyet, amikor az amúgy imádott éjjeli pezsgésnek köszönhetően a közeli bárból áradó basszus beszűrődik, vagy amikor autó riasztók kánonjára kell felébrednem kora hajnalban.
Éppen ezért is vágyom sokszor Athénon kívülre, főképp a már korábban említett keleti tengerparti szakaszokra és falvakba.
Mit ne mondjak, az idegesítő motorosok ott is ezerszámra akadnak - még egy csendes novemberi vasárnapon is…
Az emberek figyelmetlensége
Minden ember elvan a kis maga világában - legyen fiatal vagy idős.
Erre egy jó példa a szupermarketes bevásárlás, amikor a szűk sorok között navigálva, bár az illető pont szemben áll veled és látja, hogy szeretnél elmenni mellette, de a bevásárlókocsiját önmagától nem hajlandó arrébb helyezni.
Vagy akár ő maga foglal el annyi helyet, hogy szintén nem mozdulna arrébb, bármennyire is látja, hogy te bizony szeretnél elmenni mellette.
Az utcákon is hasonlót tapasztalok, ami egy-egy feszültebb napon bizony remek mentális tréninget követel meg.
Lehet, hogy ez is csak egy szubjektív probléma, de számomra időnként igenis zavaró tud lenni.
Bár megjegyzem, mostanra már hozzászoktam, beleszoktam, sőt talán emiatt én is kevésbé figyelek a környezetemre, mint magamra.
Lehet, hogy göröggé válok lassan?
Szűk járdák
Az egy dolog, hogy futásra nem a legkellemesebb partner az athéni közeg, de még a séta kapcsán sem könnyítik meg a dolgunkat a belvárosi utcák.
A járdák ugyanis rendkívül szűkek, sőt a legtöbb helyen még így is vannak további akadályozó tényezők, amit az alábbi kis vicces Instagram videó tökéletesen szemléltet.
Nem véletlen, hogy az athéni lakosok már szemrebbenés nélkül sétálgatnak az úttesten az autók között, mindenféle félelem nyoma nélkül.
Amikor itt él az ember, ezt idővel meg tudja szokni és nyilván alkalmazkodik a helyi viszonyokhoz. Velem is ez történt és sétálás közben valóban nem túl zavaró már ez a kis kihívás.
De futásnál viszont még a mai napig is igen frusztráló, hogy a járdán két ember egymás mellett nem fér el, pláne ha egyszerre nagyobb tömeg mozog két irányban, főképp ha még amúgy sem igazán figyel senki egymásra.
Ezek után Budapesten sétálni sokszor felüdülés a széles járdák miatt, bár még így is inkább a széles spanyol nagyvárosi járdák fekszenek jobban nekem - mint például Valenciában.
A levegő minősége a várost járva
Az adatok alapján nem sokban tér el az athéni és a budapesti levegő minősége (lásd Athént itt és Budapestet itt).
Budapesten alapból nem szeretem a levegőt, mindig nehezebbnek éreztem tőle a tüdőmet. Ezt a karácsonyi időszakban otthon töltött 2 hetem alatt is éreztem, ergo rosszabbnak hat nekem, mint Athén.
Viszont Athén belvárosában szintúgy nem túl kellemes a levegő, amit tovább fűszerez a sok büdös motor és autó, amivel tele van a város (nem mintha ez nem lenne így otthon, de ott azért sokkal több a német/szlovák/cseh rendszámú új luxusautó, mert ugye annyira jól megy az élet, hogy minden sikeres vállalkozó vesz egyet tartósbérez egyet az eldobós Kft.-re).
Nyilván ha a kifelé megyünk, főképp a tengerhez közeli részen, ez azonnal javul.
Zografou negyedben lakva viszont a teraszon üldögélve is éreztem a járművek által telepöfögött levegőt. Most, itt Neos Kosmos-ban lakva, a teraszomról jobbnak érződik a levegő. De valószínűleg csak azért, mert az alattam lévő szűk utcácskában nem jár annyi autó.
Csak három utcával arrébb a nagy sugárúton. Ott a zebránál ácsorogva rögtön megcsap a kellemes kipufogó szag. Greta sír.
A kérdés, ami sokakat izgat: élnék-e Athénban hosszú távon?
Röviden: nem.
Nagyon kedvesek az athéniak, kialakultak a kis törzshelyeim, ahol mindig nagy szeretettel és kedves szavakkal fogadnak.
De bárhová megyek, mindig kedvességgel találkozom.
Viszont nekem mégsem adja meg azt az érzést, amit a tengerpart melletti kistelepüléseken kapok mindig.
Éppen ezért oda jobban vágyom. Legyen az a kontinentális Görögország vagy egy sziget.
De ezzel nincs is semmi baj.
Őszintén, szívből hálás vagyok, hogy meg tudtam teremteni az athéni életemet, amit most még élvezek egy pár hétig.
De az életem előttem álló éveiben inkább arra vágyom majd, hogy 2-3 hónapot egy évből itt töltsek Görögország egy adott, tenger közeli és nyugodtabb pontján.
És milyen marad a viszonyom Athénnal?
Jó. Kiváló. Szeretetteljes.
Mindig örömmel fogok ide visszatérni pár nap erejére.
Mert azt a spirituális élményt, amit az ókori romok és a Lükabéttosz-hegyről elterülő látvány ad, azt sehol nem tudom átélni.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt az írásomat is!
Remélem tetszett ez az athéni élménybeszámoló.
Feliratkoztál már a Merakira?
Ha nem, kérlek tedd meg, hogy minden posztról azonnal értesülj.
És ha bármi kérdésed van Athénnal vagy Görögországgal kapcsolatban, azt tedd fel nyugodtan kommentben.
Találkozunk legközelebb!
Máté
Frappénak nevezzük az instant kávéporból készült hideg kávét, melyet kis vízzel ráznak össze, jeget tesznek bele, majd felöntik további vízzel. Alapból cukorral és tejjel adják, de én cukor nélkül, csak tejjel iszom. Ezt úgy kell kérni görögül, hogy φραπέ σκέτο με γάλα, vagyis sima frappé tejjel.
Köszi, tetszett, de innen a távolból, nekem übereli az 5 + az 5 -t😅😅😅🥰🥰😍