A nap, amikor egy görög nemet mondott egy olasznak
Az Όχι Nap története, amelyre büszke ellenállásként tekintenek a görögök és ami végül Görögország második világháborús részvételét eredményezte
Sziasztok Meraki olvasók!
És külön üdv azoknak az új olvasóknak, akik az elmúlt egy hétben érkeztek ide, jó részt a Gemišt ajánlásának. Köszi Gemišt!
Aki viszont nem tudná, hogy mi az a Gemišt, annak ajánlom figyelmébe: ahelyett, hogy a sok jobbra-balra dülöngélő magyar médiumokat pörgetnétek napi szinten, inkább iratkozzatok fel a heti két (de időnként ennél is több) hírlevélre Közép-Európáról, Balkánról, politikáról és időnként borról.
Most pedig jöjjön a mai írás, mégpedig az Όχι napról, a görögök ellenállást szimbolizáló nemzeti ünnepéről.
Október 28-a a görögök számára nemzeti ünnep. Ezt a napot nevezik Όχι napnak, vagyis Nem napnak.
Mindez 1940-ig nyúlik vissza, amikor is október 28-án, hajnali 3 órakor, Joánisz Metaxász tábornok-miniszterelnök fogadta a rezidenciáján az athéni olasz nagykövetet, Emanuele Grazzit.
Grazzi tolmácsolta Mussolini olasz fasiszta diktátor ultimátumát a görög kormányfőnek. Eszerint a görögöknek be kellett volna engedniük az olasz seregeket Görögország területére, hogy bizonyos “stratégiai területeket” használjanak.
Magyarul, hogy megszállják Görögországot.
Metaxász erre - a “legenda” szerint - egy szóval válaszolt Grazzinak: Όχι, vagyis nem.
“Alors, c’est la guerre!” - “Akkor ez háború!”
Grazzi ezzel reagált Metaxász ellenállására.
Ezt követően még aznap, hajnali 5:30-kor átlépték az albán-görög határt az ott állomásozó olasz csapatok és ezzel megkezdődött a görög-olasz háború, a második világháború részeként.
Ha Metaxász nem állt volna ellent az ultimátumnak, akkor valószínűleg másképp alakul a görög történelem a második világháborúban és azt követően.
De ezt nem szerepem ebben az írásban taglalni.
A görög miniszterelnök ellenállását mindenesetre azóta bátor tettként, nemzeti büszkeségként ünneplik a görögök.
Minden év október 28-a emiatt nemzeti ünnep.
Beszéljünk röviden Metaxászról
Metaxász azonban egy megosztó figura, hiszen 1936-ban nyílt diktatúrát vezetett be egy “önpuccs” keretében.
Történt ugyanis, hogy II. György görög király 1935-ben tért vissza a száműzetéséből és visszaállította a monarchiát.
Ekkor felkérte Konsztantinosz Demerciszt miniszterelnöknek, aki akkoriban pártfüggetlen volt.
1936 elején választásokat tartottak Görögországban, azonban egyetlen párt sem tudott kormányt alakítani, így Demercisz maradt továbbra is a kormányfő.
Demercisz azonban április 13-án váratlanul meghalt, így a király még aznap Metaxászt jelölte ki miniszterelnöknek - aki az elhunyt kormányfő helyetteseként, illetve védelmi miniszterként szolgált, ez utóbbi posztot kormányfőként is megtartva.
Ez idő tájt a venizelista1 és antivenizelista pártok még próbálkoztak egy együttműködést tető alá hozni, sikertelenül.
Metaxász ezt követően megnyerte a parlamentben indított bizalmatlansági indítványt, majd ezt követően a törvényhozás 5 hónapra felfüggesztette a működését, minden hatalmas a kormány kezébe nyújtva.
A kormányfő kinevezése ellen tüntetések kezdődtek, melyek tovább gyűrűztek a dohánytermelők májusi sztrájkjával, ami végül “1936 véres májusává” fajult Thesszalonikiben, egy tucat ember halálával.
Az indulatok ezt követően sem csitultak, Metaxász pedig a tüntetéseket “kommunista veszélynek” titulálta, ami végül elvezetett az augusztusi fordulatig.
1936. augusztus 4-én szükségállapotot hirdetett ki, II. György király támogatásával pedig egy kvázi “önpuccsot” hajtott végre.
Ennek keretében minden hatalmat a saját kezébe összpontosított, határozatlan időre felfüggesztette a parlament működését és számos alkotmányos szabadságjogot is szintén felfüggesztett.
Mindezt, a görögök felé intézett nyilatkozata szerint azért, hogy “megakadályozza Görögországot a katasztrófától, ami felé tart”.
Így jött létre az Augusztus 4-ei Rezsim, amely Metaxász totalitárius diktatúrája lett.
És bár több szimbolikus elemet is átvett a fasiszta Olaszországból, de szövetségesként közelebb maradt az Egyesült Királysághoz és Franciaországhoz.
![](https://substackcdn.com/image/fetch/w_1456,c_limit,f_auto,q_auto:good,fl_progressive:steep/https%3A%2F%2Fsubstack-post-media.s3.amazonaws.com%2Fpublic%2Fimages%2Fcb4b4383-2c39-4bd8-a89c-67e94eee1875.heic)
De milyen Metaxász megítélése a görögök között?
Nos, a legtöbb görög nem sokat foglalkozik a kérdéssel, a tábornok-miniszterelnök-diktátor nevét leginkább az Όχι nap kapcsán ismerik és így legfőképp az ellenállást és bátorságot kapcsolják össze vele.
A görög kommunisták viszont egyértelmű ellenérzéssel gondolnak Metaxászra, aki antikommunista diktátorként üldözte őket.
Így, bár a már lábjegyzetben említett Elefthériosz Venizélosz miniszterelnök meghatározóbb és pozitívabb alaknak számít a modernkori görög történelemben, de a megosztó Metaxász mégiscsak megadta a görögöknek a nemzeti ünnepet, ami összehozza őket és nemzeti büszkeséget ad.
Nemcsak a Görögországban élőknek, de a világ bármely görög diaszporájában is.
A két görög nagyvárosban - Athénban és Thesszalonikiben - ilyenkor nagyszabású katonai felvonulással ünnepelnek.
Idén volt szerencsém Athénban átélni ezt a nemzeti ünnepet és bár sajnos a katonai parádé végére értem csak oda, de az ezt követő iskolai felvonulásnak viszont szemtanúja voltam.
Ilyenkor ugyanis a katonai parádét követően az athéni iskolások is felvonulnak, minden iskolából egy-egy osztályt képviselve.
Természetesen nem az egész osztály, hanem azok néhány képviseltje vonul fel, közöttük pedig egyvalakit ér a megtiszteltetés görög zászlóvivőként.
És hogy ki viheti a zászlót? Természetesen az év tanulója!
Remélem, hogy tetszett ez a kis görög történet is.
Akik a Meraki indulása óta itt vannak, azok láthatják, hogy a várt történetekből egyelőre nem sok érkezett.
Ennek több oka van, viszont az egyik fő ok, hogy egyre inkább érzem azt, hogy a fejemben (és jegyzetekben) lévő témákat jobban tudnám kifejezni videó formájában, mint írásban.
Régóta dédelgetett álmom, hogy ismeretterjesztő, de szórakoztató videókat készítsek és úgy tűnik, eljött az idő, amikor ezt nem tudom tovább halogatni.
Így várhatóan az írásban szánt történetek más formában fognak a Meraki színeiben elétek kerülni. De erről majd itt is értesültök, hamarosan!
Görög témában viszont már készül több rész is, az athéni élményekről is jön nemsokára egy írás, de a görög futóélményekről és futókultúráról is dolgozom egy íráson, valamint várhatóan novemberben végre egy szigetről is jelentkezek.
Ha tetszett ez az írás, kérlek oszd meg barátaiddal, családtagokkal és ismerősökkel is, vedd rá őket, hogy iratkozzanak fel a Merakira, hogy még több ilyen izgalmas történetet kapjanak a görögökről, a világból, a jó életről és emberekről.
Köszi, hogy itt vagy! Találkozunk a következő alkalommal!
Máté
Elefthériosz Venizélosz görög miniszterelnök - ahogy nevezik, a modernkori Görögország megteremtője - után kapta a nevét a mozgalom, mely leginkább liberális köztársaságpárti politikát képviselt. Velük szemben a monarchisták álltak, mint antivenizelisták.