Budapest-Athén autóval és más görög úti finomságok
Görögbe Fogadva #2 - Beszámoló, gondolatok és tippek mindazoknak, akik autóval merészkednének Görögországba - esetlegesen az elcsépelt üdülőövezeteken túl, akár a fővárosig is
![](https://substackcdn.com/image/fetch/w_1456,c_limit,f_auto,q_auto:good,fl_progressive:steep/https%3A%2F%2Fsubstack-post-media.s3.amazonaws.com%2Fpublic%2Fimages%2F540951d7-061d-4cb5-bcd3-16aaeaae83c6.heic)
Drága Meraki olvasók!
Emlékeztek még a bevezető írásomra?
És arra, hogy milyen rendszerességgel ígértem írásokat?
Heti kettő.
Nem szeretnék politikát hozni ide, de most erre az alábbi GIF ugrott be:
Nem, Zoltán, nem sikerült.
Még heti egyet sem.
Ennek ellenére köszönöm mindannak, aki még itt van.
Épp próbálok beilleszkedni az athéni létbe és végre zűröktől megnyugodva az írási rutinomat is visszaállítani.
Éppen ezért még nem a megígért - és vágyott - rendszerben jönnek most az írások, hanem úgy, mint az athéni buszok: ahogy sikerül.
Ez az írás is picit csapongós lesz. Öveket becsatolni.
Köszönöm, hogy itt vagy és olvasol!
Vágjunk is bele, jöjjön egy újabb Görögbe Fogadva írás az autós tapasztalataimról, a görög autópályáról és némi úti ajánlóval.
Üdvözlet Athénból!
Már 3 hete, hogy beköltöztem az athéni fészkembe, fizikailag, viszont 1 hete csak, hogy valójában, mentálisan és lélekben is megérkeztem.
Mindez leginkább azért, mert a költözés után két nappal indult egy rohanós két hetes időszak, benne egy portugál üzleti úttal, aztán egy pár napos pesti hazatéréssel.
Mindez a rohanás meglátszik a Merakin is, ugyanis szörnyen elmaradtam az írásokkal.
Az elmúlt 1 hétben viszont el tudtam kezdeni feldolgozni az athéni életet és azt minél jobban megélni.
Erről is fogok írni egy következő Görögbe Fogadva írásban, de most hadd menjek vissza még a történet elejére, egészen a budapesti indulásig.
Egy olyan útról lesz szó, melynek egy része számos magyar családnak ismerős, hiszen a görögországi autós nyaralások igen népszerűek a magyarok körében.
Ha valaki a nyáron a Halkidiki-félsziget bizonyos tengerpartjaira vagy a Piería régió egyes üdülőközpontjaiba látogat, nem tud megtenni két lépést úgy, hogy ne hallana magyar hangot.
Ráadásul az esetek többségében a magyar nyelvnek nem a legszebb szavait lehet zengedezve kihallani a kabócák muzsikálása és a leharcolt pickupokból hangosbemondón gyümölcsöt áruló görög bácsik között.
Az elmúlt 20 év alatt legalább tizenötször megfordultam ezen üdülőfaluk valamelyikében - legyen az Stavros, Sarti, Katerini vagy épp Nei Pori -, így nem csupán felszínes sztereotípia alapján harsogom ezt a “hazaáruló” narratívát.
Idén júniusban egy 9 napos egyedüli elvonulós utazás során is ellátogattam Nei Poriba, ahol egy esti borozás és vacsora közben rögtön iPadre is vetettem az ottani tapasztalataimat, megosztom majd azt is egy következő írásban.
Bő lére eresztettem ezt, térjünk vissza a lényegre.
Budapestről Athén körülbelül 1,500 km, ami valamelyest soknak tűnhet, viszonyításképpen, ha fővárosunkból a Nyugat felé vesszük az irányt, akkor pont ilyen távolságra van Párizs is.
Soknak sok, de ami szerencse, hogy időben könnyebben emészthető, ugyanis pár év óta már autópálya visz végig - a bizonyos E75-ös európai jelzésű út -, köszönhetően annak, hogy Szerbiában is készen lett az autópálya Nis utántól az észak-macedón határig.
A nyár során számos fájó pont érhet minket ezen az úton, egyrészről a hosszadalmas (1-1,5 órás) határátkelések - napszaktól függetlenül, akár késő éjszaka is -, valamint a Nyugat-Európa és Törökország között haza- és visszautazó bevándorlók meglehetősen érdekes, néhol veszélyes vezetési stílusa.
Szeptember harmadik hetében a nyaralók és a bevándorlók drasztikusan csökkent számán viszont már érezhető volt, hogy vége a szezonnak.
Hálistennek így idén először igénybe mertem venni a röszkei határátkelőt. A csúcsszezonban nem ritkák a többórás várakozások, ezért olyankor a kübekházi vagy bácsalmási határokon szoktam átmenni.
Mind a röszkei, mind pedig a szerb-észak-macedón és észak-macedón-görög határokon is könnyedén ment az átkelés, 15-20 percnél többet sehol sem kellett várakozni.
Arról már ne is ejtsünk szót, hogy az egyes határátkelőknél mennyire nem ér semmit az “EU-EEA-CH”, illetve az “All Passports” (elvileg) elkülönített sorok.
A Budapest-Athén autós turámat én két részre bontottam, péntek délutáni indulással az első etap egy kb. 1,100 km-es szakasz volt Skotina Beach-ig, ahol egy éjszakát megaludtam, élveztem a külföldi nyaralókban már nem bővelkedő tengerpartot és üdülőfalut. Vasárnap délelőtt pedig egy 400 km-es szakasz várt rám Athénig.
Nagy szerencsém volt, hiszen alig pár nappal az utazásom előtt nyitották meg újra a Thesszaloniki-Athén autópálya thesszáliai régióban átmenő szakaszát a hatalmas áradások után.
Ennek nyomait ottjártamkor még bőven lehetett látni.
A görög autópályáról pár gondolat
Az autópálya túl sok érdekességgel és izgalmas tájjal nem szolgál - nem nagy meglepetésre.
Funkcionális útvonal, ami időnként egy-egy szebb tájat elénk tár, ám közel sem hozza azt, amit a görög hegyes, szerpentines szakaszok tudnak adni.
Mint például a Delphi és Meteora közötti útvonal, amely a legváltozatosabb tájakon és kis görög falukon visz végig.
Tavaly nyáron, amikor először mentem le Athénig autóval, a fővárosban töltött pár nap után ezt a Delphi-Meteora szakaszt megtettem. Athénból a Meteora kolostorokig nettó 5,5-6 óra az autóút, amihez számoljuk még hozzá, hogy Delphiben az ókori romok között legalább 1 órát eltöltünk és kicsit átszellemülünk.
Éppen ezért senkinek nem ajánlom, hogy ezt az útvonalat egy nap alatt járja be. Márcsak azért sem, mert a Meteorákhoz egy teljes nap szükséges, hogy rohanás nélkül, nyugodtan tudjuk bejárni az egyes kolostorokat.
Visszatérve a görög autópályára, ahogyan azt a balkáni országokban - vagy akár az olasz és francia autópályákon - már megszokhattuk, a görögök is fizetőkapus rendszert alkalmaznak az 1300 km-es autópálya-hálózatukon.
Nem vagyok ennek a rendszernek a nagy rajongója, hiszen nem a legolcsóbb így az autópályás közlekedés. Az észak-macedón-görög határtól Athénig 12 fizetőkapu található, összesen 33 eurót kell kicsengetnünk ezen az 550 kilométeres szakaszon.
A helyieknek egy Eway nevű rendszer is elérhető, amellyel bizonyos kedvezmény elérhető, de kizárólag bizonyos szakaszokon és régiókban. Ez a rendszer leginkább arra jó, hogy az autóba helyezhető kis eszközzel kiváltsuk a fizetőkapuknál való megállást és így automatikusan lecsippantsa a kapu az összeget az eszközről - amit online tudunk feltölteni.
Ez legfőképp a nyári szezonben lehet nagy segítség, amikor - a már korábban említett okok miatt - hatalmas tumultus alakulhat ki az egyes kapuknál, a 10-12 nyitott sor ellenére is.
Ami szerintem a legfurcsább, hogy az athéni körgyűrűt is lefedik a fizetőkapuk, amelyek például egy reptéri autózásnál irányonként €2.80-ba kerül. Nem mintha ez annyira földhöz vágná az embert, de ha belegondolunk, hogy otthon az éves megyei - elnézést, VÁRmegyei - matrica alig párezer forintba kerül, ahhoz képest borsos áron mérik az autópályázást a főváros körül is.
Akinek ez nem tetszik, természetesen ingyenes országúton keresztül is el tud jutni a reptérre autóval.
De erről ennyit is. Ezzel együtt kell élni. A görögök meg is teszik.
Piería - a térség, melynek természeti szépségei lerángatnak az autópályáról
Térjünk még vissza az Athénig való autózásra és bár sajnos sok érdekes helyszínt még nem jártam be, ám ötletem és ajánlásom így is van annak, aki bevállalna egy görög autós túrát a fővárosig.
Feljebb már említettem két fontos helyszínt, a Meteorákat és Delphit. Már csak ezek miatt is érdemes inkább a szerpentines országutat választani.
Ám ha Thesszalonikitől elindulunk dél felé az autópályán, főképp a nyári hónapokban, érdemes a Piería régió természeti és tengerparti helyeit is útba ejteni.
Nem mindegy viszont, hogy melyeket, hiszen, amint említettem az utolsó négyzetcentiméterig tele lesznek magyar és balkáni nyaralókkal ezek a helyek - lásd Paralia, Katerini, Leptokaria, Platamonas vagy Nei Pori.
Az Olümposz-hegység szerintem önmagáért beszél: a görög mitológia egyik legfontosabb helyszíne, az istenek örök lakhelye, köztük a legfőbb istené, Zeuszé is.
A hegység lábától nem messze terülnek el a már többször említett nyaralóhelyek egy része, azonban egy másik izgalmas helyszínt említenék még: Palaios Panteleimonas-t, a kis hegyi falut, amely egy tradicionális kis görög hegyi falu az Olümposz lábánál, 500 méterrel a tengerszint felett.
![](https://substackcdn.com/image/fetch/w_720,c_limit,f_auto,q_auto:good,fl_progressive:steep/https%3A%2F%2Fsubstack-post-media.s3.amazonaws.com%2Fpublic%2Fimages%2F9519f703-2b5d-4e0f-a2f8-a8d8b4ccb059_3024x4032.jpeg)
![](https://substackcdn.com/image/fetch/w_720,c_limit,f_auto,q_auto:good,fl_progressive:steep/https%3A%2F%2Fsubstack-post-media.s3.amazonaws.com%2Fpublic%2Fimages%2Fe87e1dcf-c192-45d8-8669-6c6f0dbacff4_4032x3024.jpeg)
![](https://substackcdn.com/image/fetch/w_720,c_limit,f_auto,q_auto:good,fl_progressive:steep/https%3A%2F%2Fsubstack-post-media.s3.amazonaws.com%2Fpublic%2Fimages%2Fd1135d08-df04-43f4-a80c-5875274c23d9_3024x4032.jpeg)
![](https://substackcdn.com/image/fetch/w_720,c_limit,f_auto,q_auto:good,fl_progressive:steep/https%3A%2F%2Fsubstack-post-media.s3.amazonaws.com%2Fpublic%2Fimages%2F58e74654-c7d1-45e1-ba26-d514ddfe7961_4032x3024.jpeg)
A falut a 14. században alapították, nevét - Panteleimonas - a főtéren épített templom után kapta, amelyet a főtéren elhelyezkedő platánfák után keresztelték el Agios Panteleimonas-nak.
A 20. század közepén a falu lakosai elkezdtek a tengerhez közelebb költözni, ekkor hozták létre a falu “új testvérét” Neos Panteleimonas néven.
Szubjektíve, azért is emelem ki ezt a települést, mert tavaly az újfaluban töltöttem el 1 hónapot - a tengertől alig 2 km-re, de a turistáktól mégis távolabb.
Palaios - vagyis az Ó - Panteleimonas-t azért is ajánlom, mert igazi filmbe illő kis falucska, amely csak sétával járható be, igazi mediterrán hegyi kövezéssel, ámulatba ejtő panorámával és egy-két értékelhető étteremmel.
Ergo, aki teheti és az Olümposz közelében jár, ezt ne hagyja ki. A görögök legjobb ételeit ne itt keresse senki, de egy üveg Retsina Tyrnavou bort gurítson le a kedvemért.
Ha pedig egy szép és nyugodt tengerpartra vágyunk, akkor vegyük a fáradtságot, üljünk autóba - persze ne a bor után - és menjünk egy jó 40 kilométert dél felé.
Egyrészt a néhol szerpentines, néhol pedig tenger mentén haladó országút is élmény maga, másrészt pedig délebbre találunk igazán értékelhető szépségű tengerpartokat.
Egy ilyet emelnék ki közülük - ahol én is jártam -, méghozzá Papakosta Beach-et. Semmi flanc, egyetlen kis beach bar található, azon kívül leginkább helyiek látogatják.
Én legutóbb július elején jártam ott, többször is és egyszer sem voltak többen mint 20-30-an egész nap. Mindeközben egy csodálatosan tiszta tenger vár, remek hőfokkal.
Mindez pedig alig 50 km-re található az autópályától, amely rögtön Athén felé visz minket.
Az E75-ön Athénig és tovább
Nekem sajnos nem volt több időm az eddigi athéni autós utazásaim során több helyszín megnézni az előbb említetteknél, de íme pár további ötlet, amelyet érdemes megfontolni.
Vólosz: egyetemi város, fiatalok kedvelik, tőle keletre számos szép tengerpart található. Akiknek több idejük van, azoknak melegen ajánlom, hogy szálljanak kompra és fedezzék fel Skiathos szigetét is.
Thermopülai-szoros: a híres Thermopülai csata helyszíne, amelyet Kr. e. 480-ban vívtak a görögök a perzsák ellen I. Leónidasz spártai király vezetésével és amely perzsa győzelemmel zárult. A szoros és a csata emlékműve az autópályáról letérve alig pár kilométerre található.
És ha már eljutottunk Athénig is, akkor már érdemes egy picit tovább is menni - ha időnk engedi -, ugyanis alig 80 km-re találjuk a híres Korinthoszi-csatornát. Ha pedig ennél is tovább merészkedünk, akkor olyan történelmi helyszínekre is eljuthatunk, mint Spárta.
De ezekről még bővebben írni fogok majd.
Picit így is csapongósra és habzsolósra sikerült ez az írás. De ilyen, ha sokáig nem jutok íráshoz és egyszerre akarok mindent kiírni magamból.
Remélem tetszett ez az írás is.
Még több Görögbe Fogadva írással készülök, egyre több gondolat és élmény gyűlik bennem Görögországról és Görögországból, amit szeretnék kiírni magamból.
Ha van bármi, ami különösen is érdekel, azt írd meg kommentben.
Ezek mellett más történetek is érkeznek, a következő az Élni Jó témában - bár ennek is erős görög vonatkozása lesz.
Ha tetszett ez az írás, kérlek oszd meg barátaiddal, családtagokkal és ismerősökkel is, vedd rá őket, hogy iratkozzanak fel a Merakira, hogy még több ilyen izgalmas történetet olvassanak a világból, a jó életről és emberekről.
Köszi, hogy itt vagy! Találkozunk a következő alkalommal!
Máté
👍